Harmadik generációsként viszem tovább családi örökségünket Nőfély és Ceremóniamesterként: nagyapám és édesapám is vőfélyek voltak. Gyermekkorom óta természetes közegem az esküvők, lagzik, ünnepek világa – már akkor tudtam, hogy egyszer én is szeretném ezeket az emlékezetes pillanatokat formálni, kísérni, összefogni. Az évek során magától értetődővé vált, hogy szakmai és jótékonysági rendezvényeket nemcsak előkészítek és szerkesztek, hanem konferálok is – hitelesen, elegánsan, a közönséghez igazodva.

Életem azonban nemcsak örömteli eseményekből állt. Magánemberként egy mély veszteséget éltem át: fiatalon elveszítettem a férjemet, két gyermekem édesapját. Az ő búcsúztatójának szövegét én magam írtam meg. Az onnan érkező, mélyen megható visszajelzések mutatták meg számomra, hogy a fájdalommal teli pillanatokban is lehet kapaszkodót adni – szavakkal, jelenléttel, méltósággal. Innen indult el bennem a polgári búcsúztató szolgálat gondolata, mint őszinte, emberi hivatás.